Tanulmányok Kerekes Sándor 70. születésnapja tiszteletére

Leírás

Tisztelt Olvasó!

Kerekes Sándor professzor Úr, a Kaposvár Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola vezetője, mindannyiunk barátja, apja, nagypapája, szeretett kollégája.
Jelen ünnepi kötetben, mint tanítványai, barátai és kollegái számolunk be tudományos munkánk apró szeletéről, hogy ezzel fejezzük ki mentorunk iránti tiszteletünket. A kötet sokszínűsége éppen azt bizonyítja, hogy Kerekes Sándor méltán ismert és elismert tudósa, oktatója és közéleti szakembere hazánknak, egyetemünknek. Olyan szakterület atyja és kiváló művelője, ami minden tudományterület számára tartogat kihívást.
Álljon most itt előszóként néhány személyes gondolat a kötet szerkesztőitől:
A köszöntő műfajától szokatlan módon egy kulisszatitok elárulásával kezdem, aminek alapvetően Te vagy az oka. Mivel tevékenységed két színhelyen is jelentős ezért arra gondoltunk, hogy ez az ünnepi kötet legyen egy közös projekt a Budapesti Corvinus Egyetem és a Kaposvári Egyetem összefogásával. Neked is köszönhetően együtt dolgoz(t)unk mindkét helyen ezért nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy rendhagyó módon megírjam az előszó bevezetését, ami egyben összeköti a két egyetemet, illetve a Veled dolgozó kollégákat..
Parafrazálva a Tanú című film egyik kulcsjelenetét: Kerekes Sándort 1984-ben ismertem meg, amikor mintegy 450 évfolyamtársamnak Termeléstechnika tárgyból tartott előadást nekünk. Akkor még nem tudtam (nem a békaemberekről lesz szó), hogy valaha kollégád leszek előbb a Budapesti Corvinus Egyetemen az általad vezetett Környezettudományi Intézetben, majd a Kaposvári Egyetemen Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolájában. Azt sem tudtam, hogy mindkét esetben át kell vennem Tőled a stafétabotot. Mivel szakmai érdemeidet az egyes tanulmányok felidézik itt csak egy-egy személyes mozzanatot szeretnék felidézni mindkét helyről.
A Corvinusos évekből legszívesebben a Környezettudományi Intézet karácsonyaira emlékszem vissza: a tanszéki kórus műsorára, Ica mama legendás kolbászaira, és egy ilyen alkalommal ittam először a borodból. Ezek a karácsonyi bulik, a résztvevők „népfrontossága” világossá tették számomra közösségteremtő erődet, ahol különböző világlátású emberek is jól el tudtak beszélgetni egy pohár bor mellett.
Kaposvári évek alatt egy emlék különösen beleégett a retinámban, ami szintén közösségteremtő képességedhez kapcsolódik. Bőszénfán voltunk egy nemzetközi konferencia vacsoráján. Ilyen alkalmakkor általában elég langyos a hangulat, és ez most sem volt másképp. Ekkor felpattantál és javasoltad, hogy a résztvevő nemzetek közül mindenki énekeljen el egy saját országára jellemző dalt. Egy kicsit nehezen indult a dolog, de kellően erőszakos voltál és végül egy félórás spontán program kerekedett ki belőle. Se előtte, se azóta nem láttam ilyet, de azt hiszem akik ott voltak mindig emlékezni fognak erre az estére.

Fertő Imre