Podkárpátszka Rusz halai, halászati módja és eszközei

Leírás

ELŐSZÓ

Podkárpátszka Ruszban¹ mindeddig nem volt olyan könyv, amely leírta volna a helyi halakat, életüket és az emberek életében betöltött szerepüket. Ugyanakkor egy ilyen könyv iránt igen nagy igény mutatkozik. Nemcsak azért, mert e vidék élővilágát még nem kutatták, így megismerése sok érdekes és új tudományos adatot eredményezhet, de amiatt is, mert az itteni halak tanulmányozása nagy gyakorlati haszonnal is járhat. Jusson eszünkbe, hogy itt még nagy számban él számos gazdaságilag jelentős hal, és hogy az itteni tiszta, gyári hulladéktól nem szennyezett vízfolyások bősége igen kedvező a mesterséges haltenyésztés számára – ami bizonyosságot ad számunkra, hogy a mezőgazdaság ezen ágának jövedelmezőségét jelentősen megnövelhetjük.
Ám nemcsak a felsorolt okok kell, hogy vezéreljenek minket a helyi élővilág kutatása során, de nemzeti és kulturális szempontok is. Az egykori magyar kormányzat idején Kárpátaljának rendkívül kevés figyelmet szenteltek, most azonban napról napra növekszik az itteni vidék iránti érdeklődés, mind a kormányzati intézmények, mind a helyi kultúra szereplői részéről. De e táj kulturális és anyagi jólétét csak akkor javíthatjuk meg, ha tanulmányozzuk természeti körülményeit.
Megismerve saját földjének természetét és szépségeit, az ember forrón megszereti hazáját, büszke lesz rá, és igyekszik gyarapítani annak anyagi jólétét is. Azonban Podkárpátszka Rusz élővilága annyira változatos, hogy egyetlen ember rövid idő alatt nem képes az egészet felölelni, amiért is e könyvecskében én csak egy részével akarom megismertetni az olvasót, nevezetesen az itteni halakkal és életfeltételeikkel. Ha bárkiben az olvasók közül vágy támad, hogy maga is közelebbről megismerkedjen szűkebb hazájának élővilágával, akkor úgy fogom gondolni, hogy munkám elérte célját, és teljes erkölcsi elégtételt fogok érezni.
Kinek íródott ez a könyv?
Mindenkinek, aki tud olvasni, és ismeri az irodalmi orosz nyelvet. Nem kétséges, hogy ez az olvasóközönség az esetek többségében a helyi tanulóifjúság lesz, ezért neki szentelem e szerény művet.
Tárgyam kifejtése során mindvégig tartottam magam ahhoz a szabályhoz, hogy amennyire lehet, közelítsem az irodalmi szöveget a helyi nyelvhez, amiért is remélem, hogy könyvem minden helyi lakos számára érthető lesz. A halak jellemzése során igyekeztem röviden leírni minden halfaj legfontosabb rendszertani jellegeit, életét (biológiáját), elterjedését Podkárpátszka Rusz folyóiban és gazdasági jelentőségét. A mezőgazdaságilag különösen fontos halaknál minden esetben részletesebb információkat is közlök. Mindenhol megadom a halak helyi elnevezéseit és fogásuk eszközeit. Emellett leírom a legfontosabb helyi halfogási módszereket és szerszámokat, amelyeket saját fényképeimmel illusztrálok, valamint megismertetem az olvasót a régi magyar halászati törvény alapjaival, amely mindmáig érvényben van Podkárpátszka Ruszban.
Mivel Podkárpátszka Rusz a Duna medencéjének része, az itteni halak leírása és ábrázolása az ország más olyan területeire is érvényes, amelyek folyói a Duna-medencéhez tartoznak. Emiatt ez a könyv hasznos útmutatóul szolgálhat majdnem egész Szlovákia és Morvaország egy részének lakói számára is.
Ekképpen a jelen könyv, az egyetlen olyan természetrajzi könyvként, amely valósághűen mutatja be a helyi élővilágot, nemcsak az iskolák számára lesz hasznos, de mindazok számára is, akiket a helyi halászat gyakorlati szempontból érdekel, mint a halászati társulatok tagjai, az erdészek és földművelők, valamint a hivatalnokok.
A halak és rendszertani jellegeik leírása során a leírást (és a méreteket) mindig igyekeztem a Podkárpátszka Rusz területén általam összegyűjtött halanyag alapján megadni, amiért is a bemutatott információk, a minél népszerűbb forma ellenére, érdekesek lehetnek a szakemberek számára is, mivel ezek alapján bizonyos mértékig megismerhető a sajátos helyi hal­fauna.
Ami a könyv nyelvét illeti, hosszas gondolkodás után a régi helyesírással írott orosz irodalmi nyelvnél állapodtam meg. Azért az orosz irodalmi nyelvnél, mert az érthetőbb más szláv népek számára, amelyek között, mint hiszem, ott lesznek könyvem olvasói is. A régi (ám keményjel nélküli) helyesírásnál pedig azért, mert a helyi olvasóknak ez érthetőbb lesz, mint az új.
Jelen műben csak csekély része szerepel az általam Podkárpátszka Rusz halfaunájával kapcsolatban gyűjtött adatoknak, amely területen 1923 óta dolgozom. A helyi halfaunával kapcsolatos fő munkám csak ez év végén jelenik meg.
A jelen műben felhasznált illusztrációk az esetek többségében saját fényképeim, amelyek e munkához készültek; az ábrák egy részét (a 47a., 49–54. és 58–61. sz. ábrákat) saját egyéb munkáimból kölcsönöztem; a többit más művekből vettem át, mégpedig: a 4–9., 14–17., 21., 23–24., 27–28., 30., 34., 39–41. és 43–48. sz ábrákat Antipa (1) könyvéből; az 1., 10., 13., 20. és 46. sz. ábrákat Nitsche (23) művéből; a 29. és 38. sz. ábrákat M. A. Nyikolszkij (22) könyvéből; a 42. sz ábrát Waltertől (38), a 2. sz. ábrát pedig L. Sz. Berg (6) könyvéből. Az utóbbi ábrát részlegesen módosítottam.
Végül kellemes kötelességemnek tartom, hogy kifejezzem legmélyebb hálámat a Közoktatásügyi Minisztériumnak és a Mezőgazdasági Minisztériumnak a munkámhoz végzett adatgyűjtés során nyújtott anyagi támogatásért; illetve az ungvári Mezőgazdasági Hivatalnak és Ant. Sedláček mérnök úrnak, a mezőgazdasági iskolák referensének, azon rendkívüli előzékenységért, amelyet munkám során irányomban mutattak.
Hálás köszönetet mondok az Állami Erdők és Állami Vagyon Főigazgatóságának is igazgatója, dr. Kar. Šiman mérnök úr személyében, valamint a podkárpátszka-ruszi erdészeti igazgatóságok vezetőinek Ungváron, Bustyaházán és Rahón: F. Vodička erdészeti főtanácsos úrnak, ing. Aug. Stripský erdészeti főtanácsos úrnak és ing. Jos. Navrátil erdészeti főtanácsos úrnak azért, hogy engedélyezték a tudományos célú halfogást és a szükséges megfigyelések elvégzését a hozzájuk tartozó területek folyóiban.
A gyűjtött anyag feldolgozását nagyrészt a Podkárpátszka-Ruszi Katonai Parancsnokság állatorvosi laboratóriumában végeztem, amiért is kellemes kötelességemnek tartom, hogy kifejezzem legmélyebb hálámat mind a Katonai Parancsnokságnak, mind pedig a laboratórium vezetőjének, Kar. Čech törzskapitány állatorvos úrnak és a podkárpátszka-ruszi állategészségügyi referensnek, Jos. Prášil állategészségügyi főtanácsos úrnak.
Jelen munkát csak a Csehszlovákiai Orosz Hallgatók Tanulási Lehetőségeit Segítő Bizottságtól kapott anyagi támogatásnak köszönhetően tudtam elvégezni, amelynek – volt és jelenlegi igazgatói, J. Hajný konzul úr és J. Vrba igazgató úr személyében –, valamint a Külügyminisztériumnak hálás köszönetet mondok.

¹Podkárpátska Rus a (Csehszlovákia részét képező) Kárpátalja hivatalos megnevezése volt 1920 és 1938 között. A továbbiakban a szerző szóhasználatával összhangban ezt a nevet (illetve a magyarosított Podkárpátszka Rusz formát) veszem át, amikor a Csehszlovákia uralma alatt levő országrészről lesz szó. Azon esetekben, amikor a szerző az 1920 előtti időszakra utal vissza, a magyar Kárpátalja megnevezést használom. (A ford. megj.)

Ungvár, 1926. május 25.