Leírás
Előszó
Az élő szervezeteket számos környezeti hatás éri. A helyhez kötött növények nem térhetnek ki a stresszhatások elől, vagy hozzászoknak azokhoz, vagy elpusztulnak. Egy életközösség esetében ez azt jelenti, hogy lesznek olyanok, amelyek túlélik a káros hatásokat, és olyanok, amelyek elpusztulnak, szelektálódnak. Végső soron egy élő szervezet vagy faj elterjedését az határozza meg, hogy milyen káros hatásokat tud elviselni, melyekhez tud alkalmazkodni úgy, hogy más fajokkal, illetve törzsekkel szemben versenyképes maradjon. A stresszorokat két csoportba sorolhatjuk: abiotikus (káros környezeti tényezők) és biotikus (növénypatogén vírusok, viroidok, baktériumok, fitoplazmák, gombák) stresszorokra.
A korábbi, mechanikus növénykórtani szemlélet a gazdanövényt, mint a károsítók passzív elviselőjét tekintette, a fő hangsúlyt azonban a kórokozó megismerésére helyezte. Napjainkban nyilvánvalóvá vált, hogy a növény nem csak elviseli a kedvezőtlen feltételeket és a kórokozók támadását, hanem aktív módon válaszol azokra, esetenként hatástalanítja azokat, azaz védekezik ellenük. A növények védekezési mechanizmusainak feltárása, azok molekuláris színtû megismerése aktív jelcserére – a gazdanövény és a kórokozó közötti kölcsönhatásokra – hívja fel a figyelmünket, amely megnyitja az utat az ellenálló képesség mesterséges kialakítása felé is. Napjaink növényvédelme ugyanis szükségszerűen szemléletváltásra és átalakításra szorul, amelyben a kémiai védekezési eljárásokat mindinkább környezetbarát – a növények természetes védekezési mechanizmusainak ismeretén alapuló – eljárásoknak kell részben felváltania. Mindehhez azonban a kórfolyamatokban megnyilvánuló genomikai kölcsönhatások és a hozzájuk kapcsolódó anyagcsereutak pontos, molekuláris szintû ismerete szükséges.
A kórokozó támadása és a gazdanövény védekezési mechanizmusai természetesen összefüggő folyamatok, amelyek a koevolúció, azaz a kórokozók és a növények több évezredes együttélésének és fejlődésének, egymáshoz való állandó alkalmazkodásának kierőszakolt következményei.
A növénypatológusok számára korunk legnagyobb kihívását a kórokozó és a gazdanövény molekuláris kapcsolatrendszerének feltárása, megismerése jelenti. E könyv célja a rezisztenciabiológia legújabb kutatási eredményeinek összefoglalása és rendszerbe foglalása. Ajánljuk mindazoknak a szakembereknek, tanároknak, doktorjelölteknek és egyetemi hallgatóknak, akik részletesebben szeretnének megismerkedni a növények védekezési rendszerével. A könyv fejezeteit a Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán, Keszthelyen rendezett első Molekuláris Növénykórtani Konferencia” előadásai alapján állítottuk össze a szakma legismertebb képviselőinek részvételével.
A szerkesztők
Tartalomjegyzék
Előszó
Alapfogalmak Király Zoltán és Barna Balázs
1. Vírusbetegségek
1.1. Vírus típusok, génszerveződési és génkifejeződési stratégiák Gáborjányi Richard
1.2. Felismerési reakciók és válaszok a gazdanövény-vírus kapcsolatokban Gáborjányi Richard
1.3. Fertőzőképes vírus-transzkriptumok Palkovics László és Balázs Ervin
1.4. A kórokozók elterjedése a vírusfertőzött növényben Divéki Zoltán és Balázs Ervin
1.5. Vírusrezisztencia gének a növényben Takács András Péter
1.6. A kórokozótól származó rezisztencia a vírusok elleni biotechnológiai védelemben Gáborjányi Richard
1.7. (Transz)géncsendesítés – A növényi vírusrezisztencia egyik formája Király Lóránt és Tóbiás István
1.8. Transzkripciós faktorok és a védekezési gének aktiválása a növényekben Tóbiás István és Király Lóránt
1.9. A vírusfertőzés hatása a fotoszintetikus apparátus szerkezetére és működésére Harsányi Anett, Almási Asztéria, Böddi Béla, Bóka Károly és Gáborjányi Richard
2. Baktériumos betegségek
2.1. A baktériumfertőzés lefolyása a rezisztens és fogékony növényben Klement Zoltán
2.2. Nem-specifikus növényi rezisztenciaválaszok baktériumos fertőzés esetén (korai és késői általános rezisztencia) Bozsó Zoltán, Ott Péter és Klement Zoltán
2.3. Patogenitás gének a növénykórokozó baktériumokban Bozsó Zoltán
2.4. A baktériumok változékonyságának molekuláris genetikai alapja Czelleng Arnold
2.5. Az Agrobacterium, mint kórokozó Ott Péter
3. Gombás betegségek
3.1. Felismerési folyamatok kórokozó gombák és gazdanövényeik között
Hornok László
3.2. A növénykórokozó gombák változékonyságának genetikai háttere
Hornok László
3.3. Interspecifikus hibridizáció, mint a változékonyság egyik forrása a növénypatogén gombák és gombaszerû szervezetek között Érsek Tibor
3.4. Fusarium-fajok határozása izozimanalízissel Láday Miklós és Szécsi Árpád
3.5. Növénykórokozók a múltból: herbáriumi anyagok molekuláris vizsgálata
Kiss Levente
4. Az ellenállóképesség mechanizmusai
4.1. A növények aktív védekezési rendszerei: lokális és szisztémikus ellenállóképesség Fodor József, Barna Balázs és Király Zoltán
4.2. A hiperszenzitivitás molekuláris háttere Fodor József, Ott Péter és Barna Balázs
4.3. A glutation és a glutation S-transzferáz enzimek szerepe a növény-kórokozó kölcsönhatásokban Gullner Gábor és Kőmíves Tamás
4.4. Fitoalexinek: antimikrobiális vegyületek a növény fertőzés indukálta rezisztencia válaszában Érsek Tibor
4.5. A növényi növekedésszabályozó anyagok szerepe a növény-kórokozó kölcsönhatásokban Pogány Miklós, Harrach Borbála és Barna Balázs
4.6. A reaktív oxigénfajták és antioxidánsok szerepe a rezisztenciában Király Zoltán és Barna Balázs
4.7. A növények élettani állapota és a betegségekkel és az abiotikus stresszekkel szembeni ellenállósága Barna Balázs, Pogány Miklós, és Király Zoltán
4.8. A növények többszörös immunválasza és a biokémiai immunizálás Tyihák Ernő és Kátay György