Magyarország vizeinek halai – Doktori értekezés az orvoslás és az állattan köréből

Leírás

A fordító előszava

Perényi Sándor 2004-ben kiadott halászati és horgászati irodalmi bibliográfiájában a magyar szerzők munkái között három latin nyelven írott remek is szerepelt, jelesül Grossinger János, Reisinger János és Szirmay András Ignácz ichthyológiai tanulmányai. Szenvedélyes bibliofilként és a halak világa iránt érdeklődőként régóta dédelgetett álmom volt, hogy ezeket a korai haltani írásokat újra fel kellene fedeznünk és magyar nyelven közkinccsé tennünk. Most, hogy e képzeletbeli „triptichon” harmadik tagja is átültetésre került, elsősorban a másik két kötetet fordító és jelen kötetet lektoráló Lengyel Péter barátom érdemei által, sikerült beteljesítenünk az önként vállalt küldetésünket, amit évekkel ezelőtt célul tűztünk ki magunknak.
Hiszem, hogy ebben a rövidke értekezésben is talál majd a T. Olvasó a halkedvelő szellemének különösen üdvös táplálékot.

Ráckevén, 2021 decemberében
Udvari Zsolt

Bevezetés

Nagyot tévednek, akik azt hiszik, hogy egy újonc ezeken az oldalakon egy irodalmi szerző dicsőségére vágyik, annál is kevésbé, mert elég csekély számú megfigyeléssel van felvértezve ahhoz, hogy ilyesmire merjék vállalkozni, hacsak az akadémiai törvény erre nem kötelezné.
Ezeken az oldalakon rövid áttekintést nyújtok a Magyarország vizeiben élő halakról. A halhatatlan Linné ichthyológiai rendszere szerinti sorrendet követtem, amelynek kész definícióival árnyaltam a nemzetségek és fajok jellemző leírását. Emellett a leghíresebb és legkiválóbb professzorok – Fischer és Reisinger – munkáival konzultálva az élőhelyet és a halhús minőségét is bemutattam néhány szóban.
Mindazonáltal tudatában vagyok annak, mily keveset értem el e nehéz területen, és ezt töredelmes lélekkel el is ismerem. – De ha céljaimat és vágyaimat nem is mindenben teljesítettem, reménykedhetek majd a jóindulatú Olvasók igazságos ítéletében, hiszen emlékezni fognak arra, hogy a halrajzi megfigyelések területén sokévi tapasztalattal nem rendelkező kezdő orvos munkájának ez az első gyümölcse, amiről köztudott, hogy soha nem érik édesre.

Kelt Bécsett, 1840 június havában