Leírás
Tartalom
Novotny Gergely költő akkor is, amikor prózát ír. Szavait feszesre komponálja. Valami ősi, ritmikus lüktetés hatja át. Ritmus, nyelv, ütem. Egymondatos prózaversek, körtánc és litánia. Dobok szólalnak meg valahol a mélyben. Legbelül bennünk is állandóan szól egy dob. Percenként hetvenet ver. És közben precízen, tudatosan, talán már nagyon régóta figyeli a világot.