Kísérlet az ichthyológia összegzésére, mely bemutatja Magyarország édesvízi halait

Leírás

Előszó

Elhatároztam, hogy hivatalos foglalatosságoktól szabad óráimban kísérletet teszek Magyarország ichthyológiájának megírására. Szándékom az volt, hogy hazánk halainak pontos leírásával és a már létező leírások alaposabb kifejtésével olyan művet szerkesszek, amilyenre régen vágynak már mind-azok, akik kedvvel kutatják országunk ichthyológiáját.
Azt, hogy milyen nehéz a halakat leírni, azok tudják a legjobban, akik e leírásokat készítik. A színezet, amely az eltérő kor és élőhely, az eltérő táplálkozás, évszak és ivar miatt olykor még ugyanazon fajon belül is különbözik, nem nyújt megbízható elkülönítő bélyeget. A sugarak száma az úszókban, amelyet Bloch fontosnak tartott, a halhatatlan Linné azonban csak annyira becsült, hogy gyakran el is hagyta a halak leírásából, Artedi, Schaeffer, Kramer, Leske és Cuvier szerint egyazon faj példányai között is eltér, így aligha szolgálhat biztos forrásként, amelyből halismeretet meríthetnénk.
Meggyőződésem, hogy a halak leírásához azok minden jellegét fel kell használni, mégpedig: a kifejlett hal színét, mintázatát és hosszát; az orr alakját, helyzetét és hosszát; a szem helyzetét és nagyságát, valamint a pupilla és a szivárványhártya színét; a száj helyzetét, nyílását és bajuszszálait; a fogak alakját, helyét, hosszát, állását és számát; a test kültakaróját; az oldalvonal helyét és lefutását; az úszók egymáshoz viszonyított helyzetét és méretét; a csigolyák és bordák számát; végül a zsigerek formáját és nagyságát.
A halak leírása során nem követtem korunk zoológusfejedelme, Cuvier rendszerét, mivel ő, olykor saját tanításához is hűtlenné válva, számos halat a maga által rögzített megkülönböztető bélyegeket figyelmen kívül hagyva, nem a megfelelő rendszertani alegységekbe sorolt. Így például az Abramis nembe az úszósugártüske nélküli halakat osztja be, de közéjük helyezi a kárászt (Cyprinus Carassius), amelynek hát- és farok alatti úszóját hátsó szélén fogazott tüske merevíti. A Leuciscus nembe, amelynek rövid hát- és farok alatti úszót tulajdonít, besorolja a vágó halat (Cyprinus cultratus) is, amelynek farok alatti úszója rendkívül hosszú. A szemling (Salmo) nembe tartozó marénákat (Coregonus) 6-7 sugarú kopoltyúhártyával jellemzi, de közéjük sorolja a timálkót is (Thymallus), amelynek kopoltyúhártyájában 10 sugár található.
Bloch műve kiváló haltani adattár, de nem ad meg olyan rendszertani sorrendet, amelyre a kezdőknek szüksége lenne a halak könnyű meghatározásához.
E könyvecskében néhány magamnak engedélyezett eltérés kivételével Linné haltani rendszerét követtem, amelyet előttem már oly sokan változtattak meg hátrányára, és oly kevesen javára. Linnétől, aki az Isten által megteremtett természetet rendszerbe rendezte és logikus rendet adott az osztályozásnak, mindmáig senki nem ragadta el a dicsőség pálmáját.
A nemzetségek és fajok Linné által megfelelően kifejtett meghatározásait változatlanul meghagytam, mivel nem akartam egyes szavakat másokkal helyettesítve más művét a sajátommá alakítani és magamat más tollával ékesíteni; ezzel szemben a vitatható, túlságosan tömör vagy nyilvánvalóan hibás meghatározásokat pontosítottam, kiegészítettem, javítottam.
Hogy e könyvecske az orvosoknak is hasznos legyen, a könnyen emészthető halfajokat elkülönítettem a nehezen emészthetőktől, az egészségeseket az egészségtelenektől; kitértem azon évszakokra, amikor számos faj húsa különösen egészséges; végül feltüntettem, mely fajok ikrája hasznos, illetve ártalmas.
Végezetül, hogy a gazdálkodóknak is új lehetőséget nyissak jövedelmük növelésére, kipróbálásra érdemes javaslatokat fogalmaztam meg arra nézve is, hogyan gondoskodhatnak a nemesebb fajok szaporításáról.
Lehetséges, hogy vannak még Magyarországon olyan halak, amelyek leírását e könyvecske nem tartalmazza. Ha ilyeneket találnál, kegyes olvasó, a Múzsák nevére kérlek, borszeszben eltéve juttasd el azokat a Királyi Magyar Tudományegyetem Természetrajzi Múzeu­mába, hogy alkalmas időben fel lehessen őket használni tudományos célra.
Távol álljon tőlem, hogy azzal hízelegjek magamnak, hogy teljes mértékben kielégítettem a hozzáértő közönség elvárásait; sőt, ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy sok nehezen eloszlatható kétség maradt még hátra, amelyeket az idő múlásával nekem vagy másoknak kell majd megoldani.