Leírás
Tartalom
A magyar mezőgazdaság elmúlt másfél évtizedes történetébe egy színes és dinamikusan fejlődő jelenségként vonult be a biotermelés, vagy más néven ökológiai szemléletű gazdálkodás. Sokféle vélemény hangzik el azóta is a mezőgazdaság e legújabb irányzatával kapcsolatban. Az élelmiszerbiztonság jelentőségének növekedésével, környezetünk ökológiai egyensúlya megóvásának egyre sürgetőbb időszakában sokan egy természetes és szükséges reakciónak tartják e technológia elterjedését. Mások nem csupán egy technológiaként említik sok más eljárás mellett, hanem egy életszemlélet szerves részeként tartják számon, amely úgy kívánja megoldani az emberek táplálását, hogy közben egyik „szemével” a természet „tisztaságára”, a másikkal pedig az egészséges élelmiszer előállítására figyel.
A magyar parasztember valódi eszmerendszeréhez közel áll a biotermelés gondolatvilága. Eredendően a szóhasználat is utal a környezet tiszteletére, miként nyelvünkben is az rögzôdött, hogy a földet művelni kell, nem pedig kizsarolni. Mert ha valamit mûvelünk, akkor nemcsak értékeit ôrizzük meg, hanem termékennyé is tesszük azt. Nem véletlen, hogy történelmünk során, sok évszázadon keresztül a környezet gondozásából tevőlegesen a mezôgazdászok vették ki legnagyobb mértékben a részüket, és a természet értékeinek megôrzése napjainkban is a magyar gazda gondolatvilágának fontos részét foglalja el. Ez a szemlélet igen közel áll a biotermelôkéhez.
Felgyorsult világunkban kialakult értékrend ugyanakkor nem mindig kedvez az ökológiai gazdálkodásnak. Sokszor fel is vetôdik, talán a biogazdálkodás nem helyénvaló manapság, vagy a modernnek mondott életvitelünkkel nincs minden rendben? A fenntartható fejlôdés biztosítása mindenképpen megköveteli jelenlegi életmódunk alapos felülvizsgálatát, és a biotermelés koncepciója nagyban hozzájárulhat a megoldást jelentô többfunkciós agrárgazdaság kialakításához. Nem véletlen, hogy a más technológiai rendszerben gondolkodók is számos elemét átveszik a ökogazdálkodók elgondolásainak. Ez mindenképpen pozitívnak mondható, mert véleményem szerint a jóakaratú kiútkeresésnek számos alternatívája lehet, ezek egymást kiegészítve megférnek egymás mellett, elôsegítvén a sokszínû, sematikus megoldástól mentes jövôkép megvalósítását.
Hasonló gondolatok jártak a fejünkben, amikor a magyar biotermelés tudományos alapokon történô fejlesztéséhez kívántunk hozzájárulni, és 2002-ben, a Széchenyi kutatási program keretében elnyertünk egy Nemzeti Kutatás-fejlesztési Projektet a biotermelés genetikai alapjainak fejlesztésére. Nem voltunk egyedül ezzel az elhatározással, hiszen világszerte, különösen Európában jelentôs mértékben megindultak már az ilyen jellegû kutatások a biotermelés elterjedésével. A kiadvány elsô részében éppen ezért egy kitekintést állítottunk össze a jelenlegi ökogazdálkodási helyzetről. A világban, kontinensünkön lezajlott változások ismertetésére, a szabályozási rendszer fôbb ismérveinek bemutatására a Biokontroll Hungária Kht. ügyvezetô igazgatója dr. Roszík Péter, a közgazdasági körülmények taglalására Czeller Gábor, a Magyar Ökogazdálkodók Szövetségének elnöke vállalkozott. Részletes tájékoztatást kap az olvasó a biovetômag termelés technológiájáról dr. Balikó Sándortól, a Bólyi Mezôgazdasági Rt. vezérigazgató-helyettesétôl.
A kiadvány második felében ismertetjük a Nemzeti Kutatási-fejlesztési Program keretében végzett kutatásaink néhány, szélesebb közvélemény számára is érdeklôdésre számot tartó eredményét. A gabonafélék ökotermesztésének fejlesztése érdekében 2002-ben egy komplex programot alakított ki az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete a konzorciumi partnerekkel, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetével, az FVM Mezôgazdasági Biotechnológiai Központjával, a Veszprémi Egyetemmel, a Bólyi Mezőgazdasági Rt.-vel és a Magyar Ökogazdálkodók Szövetségével. A konzorcium kutatási célkitûzése olyan kalászos gabonafélék elôállítása, melyek alkalmazkodnak az ökológiai gazdálkodás feltételeihez, a speciális termesztési technológiához, és jóminôségû, jól értékesíthetô végterméket adnak. A konzorcium a búzán kívül nagy hangsúlyt fektet a kedvezôtlen adottságú területeken elônyösen termeszthetô tritikálé, ôszi árpa, zab és tönkölybúza kutatásra. Az iparszerû gazdálkodáshoz képest az ökogazdálkodás új technológiai szemléletet igényel a termelôtôl. A kutatás során külön figyelmet szenteltünk a termesztés technológiai kérdésekre is.
A program résztvevôi vizsgálták a legfontosabb gabonafélék vadon élô fajait, és a köztermesztésben fel nem lelhető típusait, azok középtávú hasznosítási lehetőségeit. Ide tartozik a Triticum monococcum, a Triticum dicoccum és a Triticum dicoccoides, melyek kiváló beltartalmi tulajdonságai potenciálisan hasznos forrásai lehetnek az egészséges táplálkozás gabona alapú fejlesztésének.
Az ökológiai gazdálkodás napjainkban egy olyan reális tényezô, amely a környezet fenntarthatósága, az egészséges élelmiszer elôállítása mellett hozzájárulhat a mezôgazdasági szerkezetváltáshoz, a szélesebb értelemben vett környezetbarát növénytermesztési módszerek elterjesztéséhez, a mezôgazdaság társadalmi elfogadottságához. Amennyiben ez a könyv, és a Széchenyi program keretében végzett kutatások mindezt elô tudják segíteni, úgy törekvéseink elérték céljukat.
Bedő Zoltán