Három hónap letöltendő…

Tartalom

„A napok teltével egyre nagyobb önuralomra, sőt olykor-olykor erőm feletti önuralomra volt szükségem, hogy elviseljem őket. A három hónap kiszolgáltatottsága, a személyemet mélyen sértő primitív, diktatórikus magatartásuk, s mindennek egyenes következménye a megalázó, de kénytelen „hülyegyerek-tűrés”, a sorozatos tiprások, a rengeteg visszafojtott indulat, odáig vezetett, hogy már a jelenlétük is elindított bennem egy olyan folyamatot, hogy ingerültségemet csak gyomorgörcs árán tudtam legyűrni. Annyi sérelem szorult belém, hogy már így az utolsó órákban szinte számolom a homokszemeket, hogy mikor jön el az idő a beolvasásra!
 Csak érezzek végre európai talajt a lábaim alatt! Nem mindig remélhettem, hogy megélem, hogy élve európai földre léphetek, de most már bizakodó vagyok! Addig erőfeszítések árán is, de tűrnöm, türtőztetnem kell magam. Biztonságom érdekében a józanész ezt diktálja.
És ez nem megalkuvás! A három hónap sem volt az. 
Ez az út vezetett a kitűzött cél felé, és én jártam rajta…
És szerencsém volt. Túléltem. ”

Tartalom

Mintha életfogytiglanra ítéltek volna…
A kordont áttörve
Elcsigázva, összetörve
Valahogy átvészeltem az éjszakát
Másnap már
Végre láztalanul
Szárnycsattogtatással
Egy hétvégén
D… nővérei igen kedvesen,
Izzik az ég
Ez sem az én napom!
Végre úgy tűnik
Másnap
Egyik délelőtt
Örömnapra virradtam!
Lassan közeledett
Elérkezett a nagypéntek.
Húsvét hétfőre
Aranycsíkot vetett
Pár nap és
Szikrázó délelőtt
Kora reggeli indulás
Gyönyörű lenne
Az afrikai égbolt
Minden hiába.
Még valamikor
Ami szép,
A kelő nap
Az elkövetkező
Meghallgatásra találtam…
Afrikában
Ezen az estén
Az utolsó forró
A maradék pár napot
A sors fintora
Különös zajok
D… a repülőtéren