Akác fajtaismertető – ELEKTRONIKUS könyv

Leírás

Tartalomjegyzék

Előszó
Az akácnemesítés rövid áttekintése (Dr. Rédei Károly)
Akácfajták és fajtajelöltek ismertetése (Osváth-Bujtás Zoltán, Dr. Rédei Károly)
A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő akácfajták ismertetése
Fajtaelismerésre bejelentett akácfajták ismertetése
Az akácfajták felismerését elősegítő morfológiai bélyegek leírása (Osváth-Bujtás Zoltán)
A szelektált akácfajták szaporítása

Előszó

A köztermesztésre (nagyüzemi elszaporításra) javasolható akácfajtákról első alkalommal 1982-ben az Erdészeti Tudományos Intézet jelentetett meg szakmai kiadványt „Az akác fajtaválaszték bővítése” címmel. Az azóta eltelt közel 25 év során több monografikus jellegű szakkönyv is ismertette több-kevesebb részletességgel az akácfajták leírását, mindezek önálló kiadványban való megjelentetésére azonban mind ez ideig nem került sor.
Az elkövetkezendő 50 év hazai földhasznosítási prognózisa meg közelítőleg 750 ezer ha, gazdaságos mezőgazdasági növénytermesztésre nem alkalmas földterület erdőtelepítéssel történő hasznosítását irányozza elő. E nagy volumenű program megvalósításában a fehér akác (Robinia pseudoacacia L.) fontos szerepet fog betölteni; a termőhelyi (ökológiai) adottságok alapján az új erdőtelepítések várhatóan 30%-át akáccal fogják megvalósítani.
A nemesített, vegetatív úton szaporított akácfajták alap választékának (alapszortimentjének) kialakítására az 1970-es évek elején, az erdészeti fajtaminősítés bevezetésével egyidejűleg került sor. Az akkori idő szak akácnemesítési koncepciója a fajták gyorsított termesztésbe vonását, valamint az egész országra kiterjedő termesztési kísérlethálózat kialakítását irányozta elő. E program – különböző okok miatt – csak igen szerény eredményeket hozott, a fafaj termesztésfejlesztésének igénye viszont állandó maradt.
Az elmúlt 10 év nemesítői munkája új akác fajták szelektálását, és azokkal fajta- (termesztési-) kísérletek, illetve magtermesztő ültetvények és magtermelő állományok létesítését tette lehetővé. Az akác termesztésfejlesztésének újabb irányát jelzi a tág hálózatú, nemesített fajtákat felhasználó, s belterjes (intenzív) termesztéstechnológia alkalmazását igénylő faültetvények mind nagyobb területen való létesítése is.
Úgy véljük, hogy a fentebb leírtak egyértelműen igazolják e kiadvány összeállításának időszerűségét és fontosságát, amelyet reményeink szerint az erdész szakembereken túlmenően az erdőtelepítések ügyében érdekelt magán erdőtulajdonosok, továbbá a környezetfejlesztésben, a méhészetben és az agrárium egyéb ágazataiban dolgozók is haszonnal forgatnak majd.

Budapest, 2007. október havában

A szerzők