Bodó Imre állattenyésztő, egyetemi tanár (1932–2023)

Azon szerencsések közé tartozom, aki mint afféle könyvkiadással foglalkozó ember együtt dolgozhattam a professzorral. Ugyan ő ezt a címet nagyon szerényen, hivalkodás nélkül viselte. Inkább jóságos bácsinak tűnt, akinek egy-egy témakört felvetve, ahhoz ezeregy emléket, gondolatot társított, egyben felvillantva a lehetséges megoldást is. Így volt ez az Eleven örökség – Régi magyar háziállatok c. könyv megszületésekor, amikor elővett egy régi fotót a hortobágyi éveiből. Az utolsó szürkemarhák egyikét, Morgót örökítette meg, amint kinyújtózva pihen, hűsöl egy nagy itatóvályúban. Végül azon első, szépen illusztrált könyvek egyikét szerkesztette meg más szerzőkkel együtt, amelyben 32 őshonos magyar háziállat részletes leírását adta.
Emlékeim közt lapozgatva előjön egy kép, ami végzetes hasonlóságot mutat Farkas István Végzet c. festményével. Egy nyári délelőtt, mise után a szentendrei Péter Pál templomból a macskaköves utcácskában egy idős házaspár egymás karjába kapaszkodva sétál a Bükkös patak felé. Imre bácsi kezében egy kis tejeskanna; „Tudod megyek a piacra, mert nekem minden szombaton friss tejet hoznak vidékről.’’– mondta kedvesen elköszönve.

Bolyki István
ügyvezető