Búcsú Tokaj-Hegyaljától

Leírás

Előszó

Ezzel a kis könyvecskével visszaemlékezem és búcsúzom ­Tokaj-Hegyaljától. Ez egyben egy vallomásnak is készül. Arról írok, amit láttam és tapasztaltam Tokaj-Hegyalján a hosszú és gyakori látogatásaim során. Néha talán egy kissé elfogultan írok, néha lehet, hogy kritikusan.
Röviden magamról: Magyarországon, Kőszegen születtem 1933-ban. Itt éltem le az életem első felét, majd 1978-ban Nyugat-Németországba kerültem, és azóta itt élek a családommal együtt Nürtingenben, Stuttgart mellett. Itt ismerkedtem meg alaposabban a borokkal. Ma 92 éves vagyok. Sajnos időközben beteg lettem, és ápolásra szorulok. Évek óta nem jártam Tokaj-Hegyalján. Tolószékbe vagyok kényszerítve, a bal lábamat térd alatt amputálták, és vesemosásra járok rendszeresen. Ilyen idős korban már nehéz írni, de megpróbálok ezekkel a sorokkal visszaemlékezni a Tokaj-hegyaljai nagyon gyakori utazásaimra.
Az évek folyamán a szocialista gazdálkodás sok mindent tönkretett az országban. Így a borászat Tokaj-Hegyalján is a rövidet húzta. Megszűntek a régi nagy, főleg nemesi gazdaságok, akiktől a múlt századok borai származtak. Elgondolkoztam, és a tokaji aszúhoz való, szinte meg nem nevezhető vonzalmam késztetett arra, hogy a jelenlegi állapoton valahogyan változtatni kellene. De hogyan? A borgazdálkodáshoz semmiféle komolyabb ismeretem és képzettségem nem volt. Elhatároztam, hogy mégis megpróbálok valami előbbre vivőt a tokajiért, az egykori történelmi nagyságért tenni. Számtalan a (nyugati) borokkal foglalkozó könyvet vásároltam, olvastam, és egyre jobban belemerültem a témába. Németországban a könyvtárakban nagyon sok régi, német nyelven írt könyvet találtam. Főképpen ezekből merítettem az ismereteimet önképzéssel. Tudtam, hogy az elmélet nem elég, ezért elhatároztam a valós életben történő alapos ismerkedést is.
Ezt a neves külföldi borvidékeken történő személyes látogatásokkal és ismerkedésekkel kezdtem. Szorgalmasan látogattam a borvásárokat is, pl. a düsseldorfi Pro Weint, ahol mindig jó alkalom volt nagy számú borkóstolásra. Felkerestem a következő borvidékeket, pincészeteket: sokat Németországban, kétszer voltam Franciaországban Bordeaux-ban, St. Emilionban; a nagy konkurensnél Sauternes-ben, Wachauban, Burgenlandban, Olaszországban; kétszer Dél-Afrikában; Kaliforniában; Elzászban, Villányban, Szekszárdon, Egerben, a Balaton környékén, Sopronban, Pécsett. Mindenhol lehetőleg a jó és a kiváló borászatokat kerestem fel, és mindenütt megkóstoltam a gazdaságok borait is. Továbbá elbeszélgettem a borászokkal, a helybeliekkel. Ilyent csak egy megszállott csinál – mondta a feleségem, aki a borútjaimon azért szinte mégis mindig elkísért.
Mindehhez jön még az, hogy közben 1988-ban elkezdtem Tokaj-Hegyalját is látogatni. Már az első látogatásom alkalmából beleszerettem a borvidékbe. Minden következő évben, összesen legalább 15 éven át kerestem fel a hegyaljai pincészeteket, borgazdaságokat. Ez autóval Stuttgart mellől 1300 km-t jelentett, oda-vissza 2600 km-t. Néha a budapesti repülőtéren autót béreltem, mert autó nélkül lehetetlen a vidék alapos megismerése. Ahol lehetett, minden pincészetet megnéztem, kicsit és nagyot egyaránt. Természetesen kóstoltam is a legkülönfélébb borokat. Sokszor bizony mostoha körülmények között zajlott mindez. Vittem Szepsy Pistának információkat Sauternes-ről, Barsac-ról. Tőlem hallott először a nagy konkurensről, a Chateau d´Yquemről és társairól, valamint az édes boraikról. Mind emellett nagyon sokat is fotóztam.
1992-ben megírtam és kiadtam saját magam a „Der Tokajer” című német nyelvű, első könyvemet. 2000-ben meg­írtam és kiadtam német nyelven a „Das Tokajer Buch” című átfogó, informatív, szép kiállítású második könyvemet 240 oldalon, sok információval és színes képpel, továbbá írtam magyarul még négy boros témájú paperback könyvet is. Mindezekért az összes költséget magam viseltem. A hegyaljai éveim tanulságos, izgalmas és szép idők voltak. Jól esik visszaemlékeznem. Búcsúzásul még igyekszem néhány hasonló ismeretet és gondolatot is leírni, talán lesz, aki érdekesnek találja ezeket, vagy eddig nem ismerte őket.

Michael Sailer

Tartalom

Előszó 7
Gondolatok az Aszúhoz 11
A konkurenciáról 39
A borpróbákról 48
Utószó 58
Felhasznált irodalom 61